Az urbánus hősziget hatás a városi területek hőmérsékleti anomáliájára utal, amely a környező vidéki területekhez képest magasabb hőmérsékletet eredményez. Ez a jelenség az urbanizáció egyik nem kívánt mellékterméke, és a globális felmelegedés hatásainak súlyosbító tényezőjeként is említést nyer. A XX. század második felében, a felgyorsult urbanizációnak köszönhetően, a Föld „városi” népessége ugrásszerűen megnövekedett, koncentrálódott. A nagyvárosok, valamint kisebb méretű, de nagy lélekszámmal rendelkező, települések is képesek jelentősen módosítani a városi levegőkörnyezet valamennyi aspektusát, a mesterséges tényezők jelenléte miatt. Legalábbis a természetes, „zöldebb”, vagy vidéki területekhez viszonyítva.

Kiváltó okai többek között a felszíni anyagok, vagyis a városokban alkalmazott építőanyagok, mint például aszfalt, beton és tetőfedő anyagok, amelyek magas hőkapacitással rendelkeznek, jobban elnyelik és tárolják a napenergiát. Ezzel szemben a vidéki területek zöldítései, mint a fák és a növények, inkább visszaverik a napsugarakat, így hűvösebbek maradnak. Szintén hasonló kiváltó ok a légszennyezés is. A városokban magasabb a levegő szennyezettsége, ami a szálló por, a kipufogógáz és egyéb aeroszolok révén elősegíti a légkör hőelnyelő képességét. Ezek a részecskék visszaverik a napsugarakat, és melegedést okoznak, miközben rontják az éjszakai lehűlés mértékét is. Viszont a sűrűn beépített városi környezet magas épületei, korlátozzák a szél mozgását, csökkentve ezzel a természetes hűtést. A hő felhalmozódik, és a szél, valamint a légmozgás hiánya miatt nem oszlik el gyorsan és egyenletesen.

A felsorolt tényezők következményeként az alábbi kockázatokkal lehet és érdemes számolni hosszútávon:

-Hőstressz és egészségi problémák: Az intenzívebb hőmérséklet különösen a gyengébb egészségi állapotú városlakók számára jelenthet veszélyt. A hőstressz, a hőguta és más hőmérséklethez kapcsolódó betegségek előfordulása megnőhet a lakosság körében.

-Energiafogyasztás növekedése: A melegebb városi környezetekben fokozódik az energiafogyasztás, mivel az emberek légkondicionálókat vagy egyéb ipari berendezéseket használnak a hűtésre, ami nemcsak a gazdasági terheket növeli, hanem a szén-dioxid kibocsátást is.

-Éghajlati hatások, változások: Az urbánus hőszigetek hozzájárulnak a helyi mikroklímák megváltozásához, és fokozzák a globális felmelegedést. Ezen felül hatással vannak az esőzések eloszlására és intenzitására is, mivel a városokban kialakult melegedés fokozhatja a légköri instabilitást, ezáltal akár erősebb zivatarokat is okozhat.

Természetesen az urbánus hősziget hatás mérséklésére, visszaszorítására számos megoldás létezik. A zöld infrastruktúra, mint a parkok, tetőkertek, zöldtetők, és fásítások létesítése jelentősen csökkentené az átlag hőmérsékleteket. Az épületek megfelelő hőszigetelése, a vízáteresztő burkolatok alkalmazása, valamint a hűtőfelületek (például vízfelületek) növelése mind hozzájárulhat a hőmérséklet mérsékléséhez. Ezen kívül az intelligens városfejlesztési programok és fenntartható közlekedési rendszerek bevezetése is segíthetné a nagyvárosok és a sűrűn lakott települések hőmérsékletének csökkentésében. Erre kitűnő példa a svédországi Stockholm városa, ahol már idejekorán elkezdtek foglalkozni és napjainkban is nagy hangsúlyt fektetnek a városi terek újraértelmezésével, amely a gyalogosforgalomra és a közösségi terekre helyezi át a fókuszt. Illetve az autósközlekedést, valamint a város körüli gyorsforgalmat terelték jelentős részben földalatti alagutakba, ezzel óriási mértékben csökkentve a felszíni légszennyezést.

Kiemelt kép – Gayar Chriss Krisztián