Arisztotelész (Kr. e. 384–322) az ókori Görögország egyik legnagyobb filozófusa és tudósa volt, Platón tanítványa és Nagy Sándor nevelője. Munkássága mély nyomot hagyott a filozófia, logika, etika, természettudományok és politikai gondolkodás terén, hatása évszázadokon át meghatározó maradt a nyugati gondolkodásban.

Arisztotelész Meteorológia (Meteorologica) című műve a természetfilozófia egyik alapműve, amely, a maga szerény, a kornak megfelelő eszközeivel, az időjárás és egyéb természeti jelenségek vizsgálatával foglalkozik. Négy könyvre osztva a világegyetem jelenségeinek okait és összefüggéseit kutatja, és nagy hatással volt a későbbi tudományos gondolkodásra.

Az enciklopédia jellegű, négy kötetből álló mű elsődleges célja, a légköri és földi folyamatok megértése volt. Arisztotelész részletesen elemzi a felhőképződést, esőt, szelet, villámokat, földrengéseket és más természeti eseményeket. Emellett megvizsgálja az éghajlati viszonyokat és az évszakok változásait is. A szerző úgy vélte, hogy ezek a jelenségek összefüggenek az elemek (föld, víz, levegő és tűz) kölcsönhatásaival.

Úgy gondolta, hogy az univerzum szférikus szerkezetű, amely összesen 54 szférából áll. Ez a szerkezeti felosztás két különálló részre osztható: a Hold pályáján kívül fekvő „égi” (azaz a csillagászat), valamint az a Hold pályája alatt fekvő „földi” (azaz a meteorológia) szférákra. Szerinte e két rendszerben más és más természeti törvények uralkodnak.

Mi alkotja a Földet?

A földi szférát, Arisztotelész elképzelése szerint, négy elem alkotja, gömbhéjas szerkezetben: föld, levegő, víz és a tűz. A központban a föld elem, felette a víz, azt követően a levegő és végül a tűz. A négy elem állandó mozgásban és egymással folytonos kölcsönhatásban van, illetve mozgásukat tekintve, minden elem arra törekszik, hogy visszajusson a saját szférájába. Ezzel magyarázta többek között a víz alá merült levegőbuborék felemelkedését vagy a kő, föld felé történő zuhanását. Eme visszarendeződés sebességét, az egyes elemek súlyától tette függővé- Ezt az állítást természetesen Galilei évszázadokkal később megcáfolja, de az egy másik történet.  

Arisztotelész felfogása szerint a természet nem véletlen folyamatok összessége, hanem rendszerezett, értelemmel bíró egész. A Meteorológia című művének megközelítése bár a modern tudományos nézetekkel ellentmondásosnak tűnhet, hiszen számos megállapítása a mai ismeretek hiányából fakadóan téves, mégis fontos lépést jelentett a természeti jelenségek megértésének irányába. Elsőként tesz kísérletet arra, hogy a légköri és egyéb környezeti jelenségeket a mitológiától, a vallási hiedelmektől mentesen magyarázza. Azaz, hogy egy-egy hurrikán vagy az aszályosabb időszakok nem az Istenek bosszúja.

Figyelemre méltó Arisztotelész azon gondolata, hogy a jelenségek az anyagok változásainak eredményeképpen jönnek létre. Például a villámokat a felhők közötti összetorlódott meleg és hideg levegő ütközésével magyarázta. Valamint szintén érdekes- a mai értelemmel nyilvánvalóan hibás- elképzelése a felhőképződés mechanizmusáról, mint például, hogy a magas hegyek felett nem képződhetnek felhők, mert a hegycsúcsok már a tűz szférájához tartoznak, ott pedig a víz nem létezhet. Bár napjainkban már tudjuk, hogy ezek a magyarázatok pontatlanok, többek között az elektromosság, valamint egyéb tudományos ismeretek hiányában, a Meteorológia mégis az első átfogó kísérlet volt az időjárási jelenségek logikus, rendszerezett értelmezésére.

Összességében, Arisztotelész Meteorológia című műve alapvető mérföldkőnek számít a természeti világ megértésében, és évszázadokon keresztül irányt mutatott a tudósoknak, valamint meghatározó szerepet töltött be a mai értelemben vett, „modern” meteorológia kialakulásában.

A cikkat írta – Buják Alexandra
Kiemelt kép – Qubit