A sokat emlegetett erdei etikett- lerágott csont vagy nem lehet elégszer ismételni? Buják Alexandra következő erdős cikksorozattal!

 A természetjárás kedvelt rekreációs forma, amelyet ingyenesnek és sokszor magától értetődőnek vesznek az emberek. Az állami erdészetek és magán erdőgazdálkodók kirándulóhelyek, túraútvonalak, erdei pihenőhelyek, tanösvények, erdészeti és erdei iskolák létrehozásával, karban- és fenntartásával járulnak hozzá, hogy a civil lakosság számára is elérhető legyen a kikapcsolódás, aktív pihenés és ismeretszerzés. Az erdei turizmus, napjainkra az országunk turisztikai kínálatának szerves részévé vált. Azonban vannak bizonyos írott és íratlan szabályok, amelyeket minden kirándulónak és természetkedvelőnek be kell tartani, ha felhúzza a túrabakancsot.

Először is, vendégek vagyunk az erdőn, viselkedjünk is annak megfelelően! Legjobb tudásunk szerint- túrázásaink alkalmával- igyekezzünk a legkisebb „lábnyomot” hagyni magunk után. A hangos beszéd, zenehallgatás vagy bármely felesleges zajkeltés nem csak túratársainkra, de az erdei élővilágra is zavaróan hat. Az élőhelyek indokolatlan zavarása, kárt okozhat a vadállományban. Az erdők, bokrosok bolygatása, akár balesetveszélyes is lehet, mert a felzavart és megriadt vad, akár forgalmas utak felé vagy azokon keresztül menekülhet. A vadállomány különösen annak szaporodási időszakában sérülékeny. A póráz nélkül sétáltatott, a gazdától elkóborolt vagy a vad után megugrott kutya kárt okozhat a szaporulatban. Az erdő nem kutyafuttató. Így az ebet kötelező pórázon tartani! Aki nem így tesz, az amellett, hogy szabálysértést követ el, a kutyája testi épségét is veszélyezteti. (Pl.: sérüléseket szerezhet egy jogszerűen telepített csapda, a malacait védő vaddisznó koca által vagy épp betegségeket kaphat el, amennyiben fertőzött róka vagy más vadon élő állat ürülékét eszi meg.)

Gyűjthetünk faleveleket, gombákat, vadon termő gyümölcsöket. Viszont az erdőn számos védett és fokozottan védett növényfajjal találkozhatunk, törekedjünk az oltalom alatt álló egyedek megóvására. A vadvirág csokor úgyis hamar elhervad, lehetőleg csodáljuk meg azt, annak természetes környezetében és nézzünk a lábunk elé- vagy inkább a talpunk alá.

Amennyiben vadon élő állattal találkozunk, hagyjuk elmenekülni. A hazai erdeinkben élő vadfajok egyike sem igényli az ember közelségét, sőt kerüli azt. Hasonlóképp, ha bármely faj utódaira bukkanunk, semmiképp se érintsük! Nem beteg, nem is sérült vagy megmentésre váró állatok. A laikus segítő szándék sokszor épp az ellenkezőjére fordul és megpecsételi a sorsukat. Arról nem is beszélve, hogy aki „megmenti” a vadon élő állatok kicsinyeit (gyakran őzgidákat, szarvasfélék borjait) jogilag lopást követ el, mivel az élő vad a Magyar Állam tulajdona és jogszabály által meghatározott vadgazdálkodási értékkel bír.

Másodszor, kirándulásainkat úgy szükséges megszervezni, hogy legkorábban napkeltét követő egy órával és legkésőbb napnyugta előtt egy órával hagyjuk el a természeti területet. A kijelölt túraösvényről és útvonalakról ne térjünk le, mert legjobb szándékunk ellenére megzavarhatjuk a művelt mezőgazdasági területen zajló munkát, esetleges fakitermelési munkálatokat, veszélyes fakivágást, illetve az okszerű és tervszerű vadgazdálkodást.

Indulás vagy túraszervezés- különösen csoportos túraszervezés- előtt mindig tájékozódjunk az adott területre kiadott ideiglenes lezárásokról, amely akár érinthet kijelölt túraútvonalakat. (Pl.: a Mecsekerdő Zrt. honlapján mindig elérhető erről az aktuális információ és térkép) így nem érhet minket kellemetlenség kirándulásaink során.

Azt sem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a szemetet illik a hátizsákban hazavinni. A látogatottabb, kedveltebb kiránduló- és tűzrakóhelyeken ugyan vannak telepített hulladékgyűjtők, azonban ezek nem kerülnek olyan rendszerességgel ürítésre, mint a lakott területeken, így a megtelt kukából a szél, de akár a vadon élő állatok is széthordhatják az ételmaradékos -általában műanyag vagy nehezen lebomló- csomagolóanyagot, egyéb hulladékot. A szervesnek ítélt, gyümölcsök és zöldségek után keletkezett hulladékot sem célszerű szétdobálni a kirándulások során.  Nem nyújt túl esztétikus látványt a természetben hagyott szeméthalom, a környezetre mért hatásairól nem is beszélve. 

Igyekezzünk tehát mindig felelős és tudatos magatartással járni az erdőt és óvni az élő és élettelen természeti értékeinket egyaránt az emberi tevékenység kártételétől.

Kiemelt kép – Takács Ferenc
Cikket írta – Buják Alexandra