Újból folytatódik a Baranyai fotósok sorozatunk, ahol Baranyai vagy Baranyához nagyon közeli fotósokat mutatunk be. Ha teheted kövesd be oldalukat, mi már megtettük!
Kérlek mutatkozz be és mesélj magadról!
Igazából a fotózás iránti érdeklődés már gyerekkoromban is megvolt, amikor hosszú, súlyos perceket kellett várnia a családomnak, hogy 6-7 évesen a hatalmas diófa alatt elkapjam a pillanatot. Az igazat megvallva vártam egy szellőre, hogy az ágak a megfelelő szögben legyenek
Nem, hiába vártuk nem lett tökéletes és annak ellenére, hogy sajnos az a fotó már nincs meg, az emlék belém égett.
Aztán évekkel később, (sok sok évvel később) mikor megjelentek a kamerás mobilok már mindent fotóztam, amit éppen érdekesnek véltem. Úgy isten igazából 4-5 éve vettem rá magam, hogy akkor kezdjük el tanulni a netről és különböző csoportokból az alapokat, majd jött egy egyszerű kis bridge gép és többen mondták, hogy érdemes lenne vele foglalkozni is. Azóta már egy gyönyörű Canon tulaja vagyok
A fekete fehér fotók a szerelmeim, tényleg bármit képes vagyok gyönyörűnek látni a színek nélkül, nem tudták még belém verni, hogy van, aminek márpedig nem áll jól.
Szeretem a természetet, az állatokat, az épületeket fotózni, de egyre több rendezvényre is hívnak. Viszont a legközelebb a szívemhez a portré áll. Szeretem a nem beállított képeket, amikor elcsípek egy mosolyt vagy egy őszinte pillantást.
Miért is kezdtem el?
Talán mert szeretem kihozni az emberekből önmagukat vagy éppen egy teljesen más valakit, aki bennük rejtőzik. A kamera nem hazudik. Szeretem, amikor kézzelfoghatóvá válik az a bizonyos pillanat.
