A Hold, az éjszakai égbolt egyik legfényesebb és legismertebb objektuma, évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget. Míg a Földről látható oldala számos mítoszt, legendát és tudományos kutatást inspirált, a Hold másik, soha nem látott oldala egy egészen másfajta képzeletet és spekulációt szült. A Hold szinkron forgása miatt ugyanis mindig ugyanazt az oldalát látjuk, és ez a rejtélyes „sötét oldal” sokáig elérhetetlen és ismeretlen maradt. Nem csoda, hogy ez a titokzatos ismeretlenség számos összeesküvés-elméletet és találgatást eredményezett. Vajon mi rejtőzik a Holdnak ezen az oldalán? Űrlények bázisa, talán egy titkos kormányzati projekt, vagy valami egészen más? A cikkünkben megpróbáljuk feltárni ezt a rejtélyes világot és bemutatni, mit tudunk ma már a Holdnak erről az érdekes és titokzatos oldaláról, továbbá a vele kapcsolatos összeesküvés-elméleteket is.
Ebben a cikkünkben pedig a Hold időjárásával foglalkoztunk.

(NASA)
A „SÖTÉT OLDAL” mítosza: valójában nem is sötét
Az emberek gyakran hivatkoznak a Hold Földről nem látható oldalára, mint a „sötét oldalra”, de ez a megnevezés meglehetősen félrevezető. A valóságban ugyanis ez az oldal nem „sötét” abban az értelemben, hogy kevesebb fény érné; sőt, a napsütéses időszakok itt ugyanolyan hosszúak, mint a Földről látható oldalon. A Hold szinkron forgása miatt ugyanaz az oldala néz mindig a Földre, de ez nem jelenti azt, hogy a másik oldal állandóan sötétben lenne.
A Hold egy teljes fordulatot tesz a tengelye körül körülbelül 27,3 nap (27 nap 7 óra 43 perc 11.5 másodperc) alatt, és ugyanennyi idő alatt kerüli meg a Földet is. Emiatt mindkét oldala megkapja a napsütést körülbelül két hétig, majd két hétig tartó sötétség következik. A „sötét” kifejezés valójában csak arra utal, hogy információhiány van ezzel az oldallal kapcsolatban, nem pedig arra, hogy fizikailag kevesebb fény érné.
Ez a félreértés sokak számára adott okot arra, hogy összeesküvés-elméletekbe bocsátkozzanak. Az emberek gyakran gondolták, hogy ha valami „sötét”, akkor az valamilyen módon rossz vagy veszélyes lehet. De ahogy a tudomány fejlődött és egyre több űrszonda küldött adatokat és képeket erről az oldalról, egyre világosabbá vált, hogy ez az oldal ugyanolyan természetű, mint a Földről látható rész. A cikk végén foglalkozunk az összeesküvés-elméletekkel is!
A „sötét oldal” tehát nem más, mint egy mítosz, egy név, amely talán többet mond az emberi képzeletről és a tudatlanság által szült félelmekről, mint a Hold valóságos jellemzőiről.
Beszéljünk előszőr bővebben a forgási időről, illetve a periódusokról
A Hold esetében egy érdekes jelenség figyelhető meg: a sziderikus forgásidő és az orbitális periódus megegyezik, mindkettő körülbelül 27,3 napig tart. A sziderikus forgásidő azt az időt jelöli, amely alatt a Hold egy teljes fordulatot tesz a saját tengelye körül. Az orbitális periódus pedig azt az időt takarja, amely alatt a Hold egy teljes körutat tesz a Föld körül. A két periódus egybeesése annak köszönhető, hogy a Hold szinkron forgásban van a Földdel, vagyis mindig ugyanazt az oldalát mutatja bolygónknak.
Ezzel szemben a szinodikus periódus, amely a holdfázisok teljes ciklusát jelöli, eltér ettől az időtartamtól és körülbelül 29,5 napig (29 nap 12 óra 44 perc 2.9 másodperc) tart. A szinodikus periódus és a sziderikus forgásidő közötti eltérés oka, hogy míg a Hold a saját tengelye körül és a Föld körül is forog, addig a Föld is mozog a Nap körül. Emiatt a Holdnak több időre van szüksége ahhoz, hogy ugyanabba a fázisba kerüljön (például újholdba), mint ahonnan indult. Ez a különbség teszi lehetővé, hogy a holdfázisok változása a Földről nézve egy kicsit hosszabb idő alatt, körülbelül 29,5 nap alatt teljesedik be.
Hogy, hogy mindig ugyanazt az oldalát mutatja?
A Hold és a Föld közötti szinkron forgás, vagy más néven „geoszinkron forgás”, egy igen érdekes és komplex gravitációs jelenség eredménye. Ez azt jelenti, hogy a Hold mindig ugyanazt az oldalát mutatja a Föld felé.
A szinkron forgás kialakulásának egyik legelfogadottabb magyarázata a „dagályerők” hatása. Amikor a Hold és a Föld egymás körül forognak, gravitációs erőik kölcsönhatásba lépnek egymással. A Föld gravitációs ereje „meghúzza” a Holdat, míg a Hold gravitációs ereje dagályt okoz a Föld óceánjaiban. Ugyanez a gravitációs kölcsönhatás hat a Holdra is, de mivel a Hold szilárd, és nincsen rajta jelentős víztömeg a felszínén, továbbá sokkal kisebb tömegű mint a Föld, és nem extrém szilárdságú (nem egy vasgolyó az egész Hold pl.) ezért ez a hatás deformációt hozott létre a Hold szerkezetében nem pedig dagályt.

(Ez a szonda volt az első mely képet készített a Holdról de nem ez volt a legelső fotó)
1959. október 7-én
Ez a deformáció azt eredményezi, hogy a Hold egyik oldala „megnyúlik” a Föld felé (és az évmilliárdok alatt erre volt is ideje). Mivel a gravitációs erők mindig a legközelebbi pontokon a legerősebbek, ez a „megnyúlt” rész mindig a Föld felé fog fordulni. Az idő múlásával ez a folyamat stabilizálódik, és a Hold végül szinkron forgásba kerül a Földdel, mindig ugyanazt az oldalát mutatva neki. Nagy valószínűséggel, mikor még a Hold fiatal volt, több milliárd évvel ezelőtt, akkor még gyorsabban forgott a tengelye körül (ha abból indulunk ki, hogy a Hold egy ütközés eredménye. nem pedig befogadott) és mindkettő oldalát „mutatta” felváltva. Ez a szinkron forgás egy nagyon hosszú folyamat eredménye.
A szinkron forgás fenntartásában is szerepet játszanak a dagályerők. Ha a Hold valamiért eltérne ettől az orientációtól, a gravitációs kölcsönhatások „visszahúznák” a megfelelő pozícióba. Ez a folyamat tehát önszabályozó, és biztosítja, hogy a Hold mindig ugyanazt az oldalát mutatja a Földnek.
Csak a Hold és a Föld között alakult ki ilyen jelenség?
Nem! Plútó és Charon kapcsolata az egyik legérdekesebb és legjobban szinkronizált rendszer a Naprendszerben. A két égitest olyan szorosan kötődik egymáshoz, hogy mindkettő mindig ugyanazt az oldalát mutatja a másiknak. Ez azt jelenti, hogy ha Plútón állnánk, Charon mindig ugyanabban a ponton lenne az égen, és fordítva.
Ez a szinkron forgás annak köszönhető, hogy a két égitest közötti gravitációs kölcsönhatások az idők folyamán egyensúlyba hozták őket. A gravitációs erők és a dagályerők hatására mindkét égitest forgási periódusa beállt úgy, hogy megegyezik az orbitális periódusukkal. Ez egy stabil állapot, amelyben a két égitest „láthatatlan kötelékkel” van összekötve.
A Plútó-Charon rendszer további érdekessége, hogy közös tömegközéppontjuk (barycenter) nem Plútó belsejében található, hanem a két égitest között. Ez azt jelenti, hogy technikailag nem is Charon kering Plútó körül, hanem mindkét égitest egy közös pont körül kering.

(netfizika)
Tehát kijelenthető, hogy nem egy egyedi eset a Föld Hold kapcsolata, de ott van a Merkúr esete, ahol szintén megfigyelhető egy hasonló jelenség a Nappal, de nem teljesen szinkronizált, mivel a Merkúr pályája nagyon elliptikus és ezért csak egy 3:2-es rezonancia alakult ki ahol a Merkúr háromszor forog meg a saját tengelye körül minden két körútja alatt a Nap körül.
Most már mindent tudunk erről a „Hold csak az egyik orcáját mutatja felént” jelenségről, tehát beszélgessünk a „sötét oldaláról” !
Talán a legalapabb kérdés ebben a témában az az, hogy ”Miben tér el ez az oldal attól, amit látunk?”
Maga a felszín
A Hold „sötét oldalának” talán legfeltűnőbb jellemzője a kráterekben gazdag, változatos terep. Míg a Földről látható oldal viszonylag kevesebb és kisebb krátert tartalmaz, addig a „sötét oldal” szinte tele van velük. Ennek egyik oka, hogy ez az oldal nincs „védelemben” a Föld által, így sokkal több meteorit és aszteroida csapódik be ebbe a részbe. A becsapódások eredményeként létrejövő kráterek mérete és formája igen változatos, és sok esetben egymásba ágyazott kráterek is találhatók, amelyek az idők folyamán egymás után keletkeztek. A kráterek mélysége és átmérője is nagyban eltér, és sok esetben különleges geológiai jelenségek, például központi hegyek vagy sugárirányú repedések is megfigyelhetők bennük.

(Mark A. Wieczorek)
A Hold „sötét oldalának” egy másik meghatározó jellemzője, hogy szinte teljesen hiányoznak róla a mariák, azaz azok a sötét, lávával kitöltött területek, amelyek a Földről látható oldalon jól megfigyelhetők. A „sötét oldal” vastagabb kéreggel rendelkezik, ami nehezebbé teszi a láva felszínre törését. Valószínűleg azért vastagabb a kérge azon az oldalán, mert amikor a Hold született a Földből, akkor még sokkal közelebb volt hozzánk és ezért a felénk néző oldalára jelentősen hatott a Földről visszasugárzott hőmérséklet és ez azt eredményezte, hogy vékonyabb lett a kérge. A Hold amúgy jelenleg is távolodik tőlünk, mintegy évente 3,8 centiméterrel.
Ezek a mariák, vagyis a volt lávatengerek elfedték a felénk néző oldalon található kráterek jelentős részét.
A Hold „sötét oldala” nem csak kráterekben bővelkedik, hanem magasabb hegyekben is. A legmagasabb hegyek, ezen az oldalon helyezkednek el. A Hold legmagasabb hegye a Montes Rook, amelynek magassága 4843 méter.
Anyagösszetétel
Az Apollo-űrmissziók és más, a Holdra szálló küldetések talajmintái alapján kiderült, hogy a „sötét oldal” kőzetei más ásványi összetétellel rendelkeznek. Többek között magasabb az alumínium- és kálcium-tartalmuk, és egyéb, a Földről látható oldalon ritkábban előforduló elemek is gyakoribbak.

(Getty)
Valószínűleg, hogy ez azért lehetséges, mint amiért a kéreg itt vastagabb, régen sokkal közelebb volt hozzánk a Hold és az extrém hőmérséklet miatt szimplán elpárologtak ezek az elemek. A vastagabb kéreg nehezebben engedi a lávának, hogy a felszínre törjön, ami szintén befolyásolhatja az ásványi összetételt.
Amúgy a kutatások megállapították, hogy ugyanazokból az anyagokból tevődik össze a Hold, mint a Föld, szóval ez az elmélet, miszerint a Földből született a Hold egy becsapódás eredményeképpen, kezdi megállni a helyét.
Rádiójelek
A Hold „sötét oldala” egyedülálló lehetőségeket kínál az asztrofizikai és rádiócsillagászati kutatások számára, különösen a rádiózaj hiánya miatt. Mivel ez az oldal sosem fordul a Föld felé, nincs kitéve a Földről származó elektromágneses interferenciának és rádiózajnak, tehát le van árnyékolva. Ez ideális körülményeket teremt mélyűri rádióteleszkópok számára, amelyek segítségével sokkal tisztább és pontosabb méréseket lehetne végezni.
Most, hogy tisztáztunk mindent a Hold „sötét” oldalával kapcsolatban, jöjjenek az összeesküvés-elméletek és azok cáfolatai!
Az Amerikai Egyesült Államok titkos katonai bázist működtet a Hold „sötét” oldalán
Ez az összeesküvés-elmélet több verzióban is létezik, de kb. mindnek ugyanaz a lényege. Egy nagyhatalmú ország kormánya titkos katonai bázist üzemeltet itt, de olvastam olyat is, hogy több ország összefogva üzemeltet.
Vizsgáljuk meg először azt az opciót, amikor is 1 nagyhatalom tart fent bázist a Holdon. 2 szuperhatalom töltött be domináns szerepet az űrkutatás azon szakaszában, amikor már űrhajókkal és rakétákkal is elérhető távolságba került a Hold, az ember számára. Ez a két ország nem más volt, mint a Szovjetunió, és az Egyesült Államok. A hidegháború befejeztével és a Szovjetunió felbomlása után, mint a Szovjetunió legnagyobb és legdominánsabb tagköztársaságából megalakult független Oroszország lett az űrkutatás egyik domináns szereplője és e két országhoz csak Kína tudott valamelyest közelíteni azóta. Bár a többi ország is dinamikusan fejlődik és itt gondolok az Európai Űrügynökségre vagy Indiára, Japánra, Izraelre, Dél-Koreára, Brazíliára és az Egyesült Arab Emírségekre, de kijelenthetjük, hogy ha esetleg valamely ország képes lenne egy ilyen bázisnak a létrehozására önállóan, akkor az csak az Egyesült Államok vagy Oroszország ( vagy régebben a Szovjetunió ) lenne képes.

Nos ha történelem órán nem ültünk hátul, akkor nagyon jól tudjuk, hogy e két ország hidegháborút vívott egymással az élet minden területén, és árgus szemekkel figyelték egymást, továbbá kémkedtek egymás után és ez a mai napig tart lényegében. Szóval nem hinném, hogy azzal lehetne vádolni az oroszokat, hogy részt vennének egy hatalmas nagy összeesküvésben az amerikaiakkal együtt. Tehát ha az egyik fél valamiben sántikál, akkor azt a másik fél fel szeretné fedni és rá akarna mutatni vagy éppen megcáfolni azt. Így volt a Holdraszállás esetében is. Elterjedt elmélet, hogy a Holdraszállás valójában kamu volt, és csak egy Hollywood-i stúdióban vették fel a híres jelenetet, és ezzel az álhírrel rávették a Szovjetuniót, hogy haszontalan rakétakísérletekre költse el a pénzét és így gazdaságilag összeomoljon, plusz hogy az amerikaiak presztízsét növeljék ilyen olcsó trükkel. Maradjunk annyiban, hogy az árgus szemekkel figyelő szovjetek örültek volna a legjobban annak, hogyha bizonyítékot tudtak volna erre szolgálni anno ’69-ben és le tudják leplezni a „gonosz” amerikaiakat, de nem tudtak, mivel tényleg megtörtént az esemény. Egy gratulációs levelet küldtek az Egyesült Államoknak akkor. Egy Holdbázis felépítéséhez hatalmas nagy logisztikára lenne szükség, vagyis jelentős űrhajó forgalom lenne a Föld és a Hold között, amit elég nehéz lenne álcázni, továbbá annyi ember munkája lenne szükséges hozzá, hogy valószínűleg információszivárgás történne. Továbbá a mai technológia nem tart még ott, hogy egy jelentős katonai bázist tudjunk létrehozni a Holdon. Elméletileg egy kicsi és kezdetleges bázisra képesek lennénk ami nagyon hasonlítana egy űrállomásra azt leszámítva, hogy ez a talajon lenne (nem ilyen nagy kupolákból állna, meg épülettömbökből, hanem modulokból, mert úgy lenne apránként odaszállítva) de még ott is hatalmas nagy problémában lennénk a logisztikával, ugyanis ételt és italt is kéne rendszeresen odaszállítani, de a Hold távolsága miatt ez nem annyira egyszerű. Továbbá irgalmatlanul sok pénzbe kerülne, ami nem éri meg jelenleg. Na most ez egy fejlett nagy katonai bázis esetében hatványozottabban igaz, ahol egy jelentősebb létszám is lenne. Valamint, ahogy azt már feljebb írtam, mindkét fél erősen figyeli egymást és már tettek volna ellenlépéseket az üggyel kapcsolatban, továbbá a többi ország is az eget kémlelve észrevehette volna, hogy rengeteg űrhajó közlekedik vagy közlekedett anno a Föld és a Hold között.

Amúgy halkan megjegyzem, hogy annyira sok értelme nem lenne egy katonai bázisnak a Holdon, főleg nem azon az oldalán, ami nem is a Föld felé néz, mert még kémlelni sem lehetne róla az ellenséget. Ha egy rakétát elindítanának a Hold felszínéről, egy ellenséges célpont felé, akkor annak a rakétának napok kellenének mire elérnék egyáltalán a Földet. Szóval lenne bőven ideje az ellenségnek a válaszreakcióra és gondolok arra, hogy esetleg likvidálja a rakétát. Tehát így semmi értelme se lenne hadászatilag egy ilyen bázisnak. Jelen esetünkben csak kutatás céljából lenne érdekes első soron a Hold sötét oldalán bázist létesíteni a rádiójelek leárnyékolása végett. És majd idővel bányászati célból is, de az még odébb van. Valószínűleg ha egy ország katonailag és technológiailag képes lenne ilyenre, azt már csak azért is elárulná önszándékából, hogy a saját presztízsét növelje igazából. Az ellenség úgy is felfedezné, akkor meg minek titkolni?
Kb. ugyanez a helyzet, ha több ország fogna össze egy ilyen bázis létrehozásának az érdekében, hiszen a szembenálló felek felfednék a titkot.
Talán a legkultikusabb film ebben a témában az Iron Sky (Magyar címén: Iron Sky – Támad a Hold). A film alapötlete az, hogy a nácik a második világháború végén elmenekültek a Holdra, és ott egy titkos bázist hoztak létre. Az évek során fejlett technológiát fejlesztettek, és az 2018-as amerikai elnökválasztás idején térnek vissza a Földre, hogy meghódítsák azt.

Lehetséges, hogy egy „alvó” bázis van ott, és csak arra vár, hogy valamikor támadást intézzen mint, ahogy a filmben is történik? Egyrészt a Harmadik Birodalom technológiailag a közelében sem járt ilyennek, de ha mégis létre bírt volna hozni egy bázist saját önfenntartó rendszerrel, akkor se tudna jelentős katonai arzenált építeni, hiszen egy ütőképes hadsereg felállításához nagyon sok erőforrásra van szükség. Egy 2-3 ezres bázis, de beszéljünk akár 2-300 ezres bázisról, nem tud annyi embert fenntartani egy holdbázis, hogy kellően tudjanak foglalkozni a bányászattal, kohászattal ( max napenergiával ) és gyártással, ami elegendő lenne ahhoz, hogy a földi hatalmak hadseregével fel bírja venni a versenyt, már csak létszámilag sem. Esetleg a fejlettebb technológia és a rakéta hadviselés? Ahogy már említettem, még egy csúcsszuper rakétának is napok kellenének, hogy a Holdról a Földre érjen, szóval elég könnyen bemérhető lenne és likvidálható, a fejlettebb technológia kapcsán pedig ugyanaz érvényes, mint amit az előbb írtam, nem lehet ennyire kevés emberrel működtetni egy akkora kapacitású modern nehézipart, mely a fejlettebb eszközöket legyártaná akkora mennyiségben. De tételezzük fel, hogy egy szuper nagy űrhajót meg tudnak építeni ennyi idő alatt és azon nagy lézerágyúk vannak, meg rakéták és azzal idejönnének akkor lehet sok esélyünk nem lenne a jelenlegi katonai tudományunkkal, de ahogy azt fentebb mondtam, mivel már látta több szonda a Hold másik felét, ezért már rég felfedeztük volna, ha ott valakinek a bázisa lenne.

( A játék történetében nem számított titkos bázisnak )
Egy idegen civilizáció bázist hozott létre a Hold másik oldalán
Hasonló az elmélet az előzőhöz képest, csak itt egy idegen civilizáció vagy ha úgy tetszik, Földön kívüliek létesítenek bázist a Hold „sötét oldalán” és innen figyelnek meg bennünket és esetleg itt készítik elő a Föld invázióját.
Megfigyelő állás
Nos ha a bázisuknak az lenne az egyik célja vagy az az egyetlen egy célja, hogy megfigyeljenek bennünket, nos hát ahogy a fentiekben is taglaltam, nem éppen a legjobb helyválasztás lenne, mert onnan aztán semmiképpen se tudnának megfigyelni minket, mivel takarásban vagyunk. a Hold ezen oldalát pedig amatőr távcsövekkel is könnyedén megfigyelhetjük, nemhogy fejlett eszközökkel, és még senki se talált távcsőre utaló jeleket, melyek ránk szegeződnének. Ha valakit meg akarok figyelni, akkor nem a fal mögé bújok, hanem valami olyan helyről nézem, ahonnan látom is. Mondjuk az, hogy valaki az égből megfigyeli, hogy mi emberek hogyan megyünk az autóinkkal, vagy, hogy miképp sétálunk az utcákon, nem hinném, hogy nagy információt tudna ezekből leszűrni, de ha már valaki figyelni szeretne minket, elég lenne azokat a rádiójeleket befognia, melyeket mi szétszórunk az univerzumba. Tisztességes távolságból foghatnák az adásokat anélkül, hogy mi tudnánk róla.
Katonai bázis
Valószínűleg egy ilyen bázis kommunikálna az anyabolygójával, amit mi emberek már észleltünk volna, de tételezzük fel, hogy oly módon teszik, amit mi nem ismerünk, vagy nem is kommunikálnak, nehogy lebukjanak. Ha még önfenntartó is a bázisuk, akkor is egy invázióhoz ide össze kéne vonniuk a csapataikat, melyek űrhajómozgásokkal járnának, amiket majdnem, hogy a mi szabad szemünkkel látnánk a Hold körül, nemhogy távcsövekkel, szóval lebuknának még a hétköznapi civil ember előtt is, nemhogy egy szuperhatalom előtt. Ha a bázis már régóta ott van és nem igényel semmilyen utánpótlást, akkor pedig az van, mint az Iron Sky esetében, hogy eléggé nehéz lenne ott kibányászni mindent, majd abból flottát építeni. De amúgy, ahogy említettem, sok szonda járt már arra különböző országokból, és nem találtak erre utaló nyomokat sem. De tételezzük fel, hogy a kormányok ezt eltitkolják és ott vannak a földönkívüliek nagy flottával. Ha az a szándékuk, hogy leigázzanak bennünket, akkor miért nem következett ez még be? Esztelenség arra várni, hogy mi emberek felfejlődjünk, megerősödjünk, illetve a természetet addigra szétszennyezzük, erőforrásainkat kibányásszuk stb…
Források:
https://bigthink.com/starts-with-a-bang/moon-two-faces-different/?utm_source=pocket_mylist