Egy korábbi cikkünkben már foglalkoztunk azzal, hogy hogyan is nehezíti meg az emberek mindennapjait az extrém alacsony hőmérséklet, de ezt még lehet fokozni!

Norilszk városa azon kettő városok egyike közé tartozik (100 000 főnél nagyobb lakosságú településre értve), mely Oroszország sarkkörön túli területén helyezkedik el (a másik település Murmanszk). Továbbá Norilszk a világ legnagyobb városa, amely a legészakabban helyezkedik el.

Norilszk a Közép-szibériai-fennsík északnyugati részén (Krasznojarszki határterületen), a Jenyiszej folyó és Putorana-fennsík között, a Jenyiszejtől 90 km-re keletre, a Tajmir-félszigettől közvetlenül délre, az északi sarkkörtől mintegy 300 km-re északra, 2890 km-re Moszkvától található.

Iparváros a sarkkörön túl

Szinte majdnem, hogy az összes sarkkörön túli településre igaz az, hogy maximum 5 000 fős lakossággal bírnak (inkább az 1-2 ezer a jellemző). Helyi etnikumok lakják őket, ha úgy tetszik, akkor őslakosok. Továbbá a szegényes szárazföldi élővilág végett víz, vagy folyópart mentén helyezkednek el és halászattal foglalkoznak. Amely folyó torkolatában helyezkedik el, azok a települések logisztikai kikötőkkel rendelkeznek, hiszen a beljebb található települések az árukat a folyón leúsztatva juttatják el.

A hidegháború idején egykét hadikikötőtelepülés is épült a sarkkörön túlra, mint például Murmanszk.

A térképészet, az ércfeltárás, a bányászati technológiák fejlődésével, továbbá a Szovjetunió átállása mezőgazdaságról nehéziparra, elhozta a térségbe az eddig még e környezetben nem ismert iparvárosok létét. Arról, hogy hogyan is jött, illetve miért jött létre Norilszk, a cikkben lejjebb fejtük ki.

Miért tartják a világ legélhetetlenebb városának Norilszkot?

A légszennyezettség és ennek az időjárásra gyakorolt hatása

Ahogy már fentebb is kifejtettük, ezekre a sarkkörön túli városokra nem jellemző a szennyezettség, hiszen iparágaiknál fogva, illetve kisméretűk végett nincs, ami létrehozna például légszennyezettséget.

Az ipari tevékenység (főleg az ércfeldolgozás és a kohászat) nem lenne előnyős a térség településeinek, hiszen itt már a sarkkörön túl szubarktikus éghajlat uralkodik, ami azt eredményezi, hogy a tél 250-270 napig tart, ezért a szmog, a füst, a szennyező anyagok, az alacsony légnyomásnak köszönhetően, ami a hidegből adódik, felszínközelben maradnak, továbbá a térségben már előfordul a Föld tengelydőléséből adódóan, hogy 6 hétig fel sem kel a Nap, ezért a felszín közelében nem melegszik fel a levegő és száll fel, ezáltal a mérgező gázokat is magával víve a légkörbe vagy épp máshova szétszórtan. Tehát ezekben a térségekben, ha légszennyezés alakul ki, a nagy hóviharok ellenére is szépen meg tudnak rekedni.

Norilszk viszont egy nagy iparváros, mely a világ:
– Paládium termelésének a 38%-át,
– Nikkel termelésének a 22%-át,
– Platina termelésének a 21%-át adja.

Ezeket a jelentős számokat főleg annak köszönheti, hogy a térségben 250 millió évvel ezelőtt rendkívül intenzív vulkanikus tevékenység volt és ezáltal a világ leggazdagabb nemesfémlelőhelyévé vált.

Norilszkban számos nehézipari ércfeldogozó üzemek, illetve kohók találhatóak, amik szinte csak úgy öntik magukból ki a nehézfémekkel szennyezett, már önmagában szennyező kén-dioxid, szén-dioxid és szén-monoxid gázfelhőket.

A Blacksmith Institute 2007-es felmérése szerint, a porból és a finom szemcséjű radioaktív izotópokból (pirany, cézium) álló szmog az év 365 napjából 42 alkalommal telepedik rá a városra, a savas esők és gázfelhők évente 20-28 alkalommal tapasztalhatók. Norilszk gyárai évente 500 tonna rezet, ólmot nikkelt, arzént, szelént és cinket juttatnak a levegőbe.

A Blacksmith Institute becslése szerint Norilszk felelős a világ kén-dioxid kibocsájtásának 1 százalékáért is, ami évente több mint két millió tonnára tehető.

A súlyos környezeti szennyezés következtében a légúti betegségek miatti halálozás 15,8%-kal, a rák kialakulása 37%-kal, a vetélések és a csecsemőkori morbiditás kialakulása 21,6%-kal magasabb, mint Oroszország más részein.

A Blacksmith Institute Norilszkról írt jelentése szerint a város lakóinak várható élettartama mindössze 46-48 év, amely több, mint húsz évvel rövidebb a teljes Oroszországra vonatkoztatott adatnál (70,93 év).

(Mára már a Blacksmith Institute nevet váltott és Pure Earth néven tevékenykednek tovább)

6 hétig sötétség – sarki éjszaka

A Föld tengelye menti dőléséből adódóan az a speciális helyzet áll fent, hogy a tél időszakban 6 hétig nem kel fel a Nap, míg nyáron van egy időszak amikor 6 hétig nem megy le a Nap (a horizontig süllyed nyugaton, majd onnan „jobbra vándorol 180 fokot” és ismét felkel keleten).

A légkör fénytörésének köszönhetően, ezekben a hónapokban is van minimum 5 óra amikor világos van a városban de azokat inkább szürkületi időszaknak lehetne nevezni mintsem tényleges napfényes napnak. Ez az időszak November 30-tól Január 13-ig tart. Viszont a nyáron ténylegesen sötétedés nélkül van nappal szinte 2 hónapig (Május 20 – Július 24). Azt a jelenséget mikor a Nap nem kel a horizont fölé, azt sarki éjszakánal, amikor pedig nem nyugszik le alá azt pedig sarki nappalnak nevezzük. Amikor pedig világos van de a Nap nem kelt fel a horizont fölé, azt pedig fehér éjszakának nevezzük.

A fehér éjszakával ebben a cikkünkben foglalkoztunk bővebben.
A sarki éjjellel ebben a cikkünkben foglalkoztunk bővebben.
A sarki nappallal ebben a cikkünkben foglalkoztunk bővebben.

Ez a periódus alvászavart idéz elő, főleg azoknak a köreiben, akik 3 műszakban dolgoznak a városban.

Az élővilág hiánya

Egyrészt a tajga időjárási jellemzői végett kevés állatfaj és fafajta található a vidéken, de mivel a tajgán kevés ember él, ezért az emberi beavatkozás nyomai nem fedezhetőek fel itt. Ezt arra értem, hogy nincs jelentős erdőpusztítás és vadászat. Ezért a tajgán hatalmas nagy tűlevelű erdőket fedezhetünk fel, viszonylag sok állattal, de mint azt már említettem, ez nem számít nagynak és soknak csak a Földön máshol az emberi jelenlét miatt a vadászat és az erdőírtás nagy mértékeket ölt.

Norilszkban az a helyzet, hogy a város körül 50 km-es zónában nincsen élő erdő, ugyanis a talaj felső rétege annyira szennyezett a bányászat, illetve a kohászat, az ércfeldolgozás szennyező hatásai végett, hogy egy facsemete maximum 1 hónap után elpusztul. Továbbá a savas eső is pusztítja a növényzetet. Erről a CNN számolt be.

A savasesőről bővebben ebben a cikkünkben foglalkozunk.

Az infrastruktúra hiánya a régióban – A tél fogságában

A város rendelkezik vasúti összeköttetéssel Moszkvával, amit még Sztálin építettet a rabokkal a munkatábor idején 20 év alatt, illetve van reptér is, de közúton nem lehet eljutni a városba.

Ha lenne közút a város felé, télen a 2-3 méteres hótakaró végett egyszerűen járhatatlan lenne, mert ekkora távolságot (több ezer kilométert) nem lehetne és nem is érné meg folyamatosan hómentesíteni, hiszen egyrészt nem lenne akkora forgalom rajta, ami ezt indokolná, másrészt pedig amint letakarították, szinte azonnal újra havas lenne.

De ha még a takarítás is megoldható lenne, abban az esetben is ott van a másik igazság, mégpedig az, hogy az utak egyszerűen szétmennének a nyári olvadás és a téli fagyok hatására viszonylag elég gyorsan.

A város hivatalosan nem zárt közigazgatási egység (a szovjet időkben az volt), de ennek ellenére csak meghívással vagy különleges engedéllyel lehet odautazni. Ezzel az orosz vezetés inkább a kíváncsiskodó, tanulmányozó külföldi csoportokat szeretné távoltartani a térségtől, bár azzal indokolják ezt, hogy a külföldiek hoznák be a kábítószert, illetve az AIDS-t a városba.

A hosszantartó tél, a 6 hétig tartó éjszaka, az ingerszegény környezet, a közlekedés nehézségei azt eredményezik, hogy sokan inkább a lakásaikban tartózkodnak, ha éppen nem a munkahelyükön és depresszióssá válnak. Ezért az alkoholra, a cigarettára, illetve a kábítószerekre sokkal jobban vevők az emberek, mint más, normálisabb környezetben elhelyezkedő városokban. Természetesen nem úgy kell elképzelni a várost, hogy mindenki dohányzik, masszív alkoholista és kábítószerfogyasztó, de annak a veszélye, hogy valaki ezekhez a szerekhez nyúl, sokkal magasabb mint egy átlagos esetben. A kábítószerre való igény és az elzártás,

Hatalmas hóviharok

A térséget a tél iidőszakban, számtalanszor éri erős szél, mely mindent felkap ami az utjában van. Ebben az esetben főleg havat, ezért hatalmas nagy hóviharok súlytják a várost. A valóságban ezeket úgy kell elképzelni, hogy akár egy este alatt a bejáratok elé, autókra, utakra, bárhova képes a szél akár 3 méter havat is hordani.

Van még egy problémája a városnak ami a talaj jellegéből adódik, amivel ebben a cikkünkben foglalkoztunk.

Ennyire zord és szürke környezetben miért építettek egy ekkora várost az oroszok?

A kérdés helyesen úgy szólna, hogy miért építettek ekkora várost a szovjetek, hiszen még a szovjet időkben, 1920-ban hozták létre, de csak 1935-ben alapították meg hivatalosan. Hogyan is lehetséges ez? A települést, mint Norliszkot tényleg 1920-ban telepítették a térségbe, de közigazgatási szempontból csak 1935-ben jegyezték be, mikor is a Norillag munkatábort (gulág) kiterjesztették és már indokolttá vált számára egy adminisztrációs központot létesíteni, továbbá a személyzet számára egy állandó lakhelyet is, hiszen ekkora már a munkatábor népessége meghaladta a 30.000 főt.

1936-ban, a második sztálini ötéves terv idején kezdték el építtetni a fogolyokkal a hatalmas ércfeldolgozó üzemeket és kiterjeszteni még jobban a bányahálózatokat, melyek már több mint 2 000 méter mélyre nyúltak. A hivatalos statisztikák alapján a kiterjesztett norillagi és a vele egybenőtt norliszki munkatáborban (1935-től számolva) a 21 éves fennállása alatt összesen 16 806-an vesztették az életüket.

Sztálin halála után, mikor is a Szovjetunióban szemléletváltás következett be a tisztogatással, a szólásszabadsággal, illetve a személyi kultusszal szemben, továbbá már nem volt a gazdaságnak akkora szüksége a hatalmas lemaradásai végett az ingyen, illetve a rabszolga munkára és a hadifoglyok büntetési ideje is lejárt, ezért indokolttá vált a norillagi és az ekkor már létező norilszki munkatábort felszámolni. Ekkor a tábor lakossága több mint 72 000 fő volt.

Sztálin a térségbe a maga nyersanyag gazdagságából kiindulva egy új Donyecket szeretett volna telepíteni, ezért a foglyokkal nem csak barakkokat és üzemeket építtetett, hanem lakóházakat (kezdetben csak az itt dolgozó őröknek és családjaiknak) az ideáramló, illetve telepített lakosság számára, továbbá közösségi épületeket.

Érdekessége a norilszki részbányászatnak, hogy már 6 000 évvel ezelőttről is találtak rézkitermelésre utaló jeleket a térségben.

A táborok felszámolása után rengeteg ember, volt fogoly vagy éppen őr a városban maradt, mert nem volt hová menniük. Az SZKP XX. kongresszusa utáni fokozatos fogolytáborok és a kényszerbetelepítésekkel való felhagyás után a pártvezetés azzal a problémával találta szemben magát, hogy a térségből elvándorolnak az emberek, továbbá ha még az összes ember ott maradna, akik üzemeltették eddig az üzemeket és a bányákat, már az is kevés lenne az ország nehézipar igényeinek. Ezért, hogy itt tartsák az embereket, illetve még csábítsanak is ide munkaerőt, a párt úgy döntött, hogy a térségben négyszeres munkabért fizet, illetve 20 év munkaviszony után saját lakást is adnak (ekkoriban bérlakások voltak a panelházak, mint hazánkban is a szocialista időkben).

A térségben annyira megnőtt a munkaerő igény a további bányák és tárnák feltárásával, hogy a párt még így sem tudta fedezni azt, ezért a 60 as években tovább folytatták a kényszermunkát is,de immáron nem politikai, hanem csak köztörvényes bűnözőkkel.

A rendszerváltás után és az 1993-as privatizáció során, továbbá az üres államkassza ténye miatt, sokkal kevesebb pénz jutott Oroszországban ezen messzi iparvárosok működtetéseire, illetve ellátmányozásaira, a fizetésekről nem is beszélve. Bár az orosz béreknek még mindig szinte több, mint a kétszeresét lehet keresni Norliszkban, továbbá a bányászok évi 95 nap szabadságot kapnak. Az orosz valóság már az, hogy a boltokban is szinte a duplájába kerül minden és ez végett a fizetések közel sem kompenzálják a zord és barátságtalan vidéken az élet nehézségeit, ezért több helyen lakatlan és lepusztult házakat lehet találni. Bár az az igazság, hogy az elmúlt 13 évben, igaz nem sokkal, de nőtt a város lakossága még mindezek ellenére is.

Egyes vállalatoknál viszont szép pénzt lehet keresni, ezért a város mintegy 10%-a külföldi.

Miért telepítettek a térségbe a szovjetek munkatábort?

Nagyon egyszerű oka van ennek. Egyrészt a térség nyersanyagban gazdag (nemesfémekben főként), amik az iparosodó Szovjetuniónak szükségesek voltak az 5 éves terveikhez, másfelől pedig rendkívül távol van mindentől. Mivel távol helyezkedik el, ezért a foglyoknak szinte értelmetlen volt megszökniük, hiszen nem volt hova menniük. Gyalogtávra annyira messze van szinte bármi a munkatábortól, hogy vagy az éhség, a vadvilág, vagy pedig a térségre jellemző zord tél végzett velük. Továbbá ha valahogy eltudtak érni egy lakott települést, akkor pedig a helyiek fogták el őket, mivel minden szökött fogoly fején vérdíj volt.