Kéndioxid és széndioxid a természetes esővízben is megtalálható. Az esőnek a természettől fogva is van savtartalma, ami a vulkán kitörések kénkibocsátásának, de a levegő összetételének köszönhető. A levegő nyomokban különböző dioxidokat tartalmaz.

Az esők természetes savtartalma a környezet számára ártalmatlan.

A fokozódó iparosodással ez azonban gyökeresen megváltozott. Az olyan fosszilis tüzelőanyagok elégetése során, mint a kőszén vagy a kőolaj több kéndioxidot szabadítanak fel. A szél gondoskodik a dioxidok elterjedéséről, melyeket a napsugárzás szulfátokká és nitrátokká alakít át.

A felhőkben ez után nitrogéntartalmú savak és kénsav halmozódik fel, mely a csapadékkal visszajut a Föld felszínére. Az esővíz emiatt 500-szor lesz savanyúbb.

A talaj csak egy ideig tud védekezni a károsító tényezők ellen többek közt semlegesítő anyagokkal, például a kalcium, ha a talaj ilyeneket tartalmaz.

Az olyan tápanyagokat, mint a kalcium vagy a magnézium a savas eső talajból kioldja és ezzel károsítja a fákat.

Télen a helyzet még rosszabb, mert a savtartalmú hó megtapad a fákon. Ilyen módon a tápanyagokat közvetlenül a tűlevelekből vonja ki a szennyezett hó. Az olvadás soràn pedig a talajba jut a szennyezett víz, ami elrohasztja a gyökereket. 

A savas eső nem csak a növényekre, hanem az épületekre is pusztító hatással vannak. A történelmi jellegű épületek kőanyagàt szó szoros értelemben szétmarhatja.

Van olyan iparváros a Földön, ahol a savaseső a város környezetében, mintegy 50 kilóméteres sugarú körben erősen megtizedelte a növényzetett melyről ebben a cikkünkben írtunk.