Gondolom a hideget, mint az életet megnehezítő tényezőt nem kell bemutatnom és azt sem, hogy a -40 Celsius fok alatti hőmérséklet igen hidegnek számít.
Jakutföld
Jakutföld, hivatalos nevén a Szaha Köztársaság, vagy ahogy az Oroszok hívják, Jakutia a világ legnagyobb, önálló államisággal nem rendelkező közigazgatási egysége a maga 3 103 200 km²-vel (hazánk területe 93 025 km²). Annyira nagy Jakutföld, hogy a világ 8-dik legnagyobb országa lehetne.
Bár a hatalmas területhez csekély számú lakosság, 1 millió főt nem meghaladó (981 971 fő) tartozik. Azt hinné az ember, hogy ez a távol-keleti szibériai terület jelenleg elnéptelenedik, pedig az az igazság, hogy a lakosság száma dinamikusan növekszik. Bár ez az adat inkább csak a tajgai területekre igaz, a tundrán már ők sem laknak szívesen.
Jakutföldön az a teljesen átlagos és megszokott időjárás, mikor akár -50 fok alá süllyed a külső hőmérséklet. Mivel száraz kontinentális éghajlat uralkodik a térségben, ezért a levegő páratartalma viszonylag alacsony, (tehát nincsen annyi vízrészecske a levegőben, mint például hazánk területén, amik az emberi bőrre tapadva átadnák a levegő hőmérsékletét). Ebből következik az, hogy az ottélők, bár jobban hozzászoktak az extrém hideghez, a hőérzetük inkább a -15 – -20 Celsius fokhoz közelít. Az iskola udvarain például még -40 fokban a gyerekek vígan játszanak.
Természetesen a -20 fok hőérzetben nagyon hidegnek számít, de egy jó kabáttal, maszkkal, bundás bakanccsal jól lehet ellene védekezni. A lakóépületek is fűthetőek még ilyen hidegben is, szinte gond nélkül.
Mivel száraz kontinentális éghajlat uralkodik a térségben, ezért viszonylag kevés csapadék (500–1000 mm) hullik a térségben, ennek jelentős része nyáron hullik, szóval télen az utak megtisztítása nem jelent kihívó nehézséget.
A térségben hatalmas tűlevelű erdők találhatóak, illetve nagytestű növényevő állatok, rengeteg tó, továbbá folyó található, melyek halakban gazdagok. A csekély lakosság végett az erőforrások szinte végtelennek tűnnek a Jakutföldön a tajgai területeken.
Nyáron az átlaghőmérséklet 15 fok körül mozog.
A tundrán már csak elvétve találhatunk településeket. Főképp városokat inkább, mivel ezek a települések az élővilágban szegény területeken helyezkednek el, ezért ellátásra szorulnak, ebből adódóan városokba tömörültek az emberek, illetve a legtöbbet a szovjet időkben telepítették a 30-as években, mint iparvárosok vagy katonai, stratégiai jelentőséggel bíró települések, kikötők, mint például Murmanszk (Murmanszki terület – nem Jakutföld területe).
De akkor miért nehéz Jakutföldön az élet? (Télen)
Bár a páratartalom – ahogy már fentebb szó volt róla – kevés, ezért a közeg hőmérséklete is nehezebben adódik át, de ez nem azt jelenti, hogy egy idő után nem fognak a tárgyak lehűlni -40 fok alá.
Mára már a gépjárműipar fel tudta venni a küzdelmet az extrém hideggel szemben, továbbá a különleges adalékanyagoknak köszönhetően már az olaj, illetve a hűtővíz sem fagy meg -50 Celsius fok környékén. Ezért a személygépjármű forgalomban viszonylag semmilyen fennakadást nem okoz a hideg.
A szerszámok és egyéb tárgyak
A szerszámok nyele, legyen az fém vagy fa, ilyen alacsony hőmérsékletnél szinte pillanatok alatt hozzáragasztja magát az ember kezéhez, mivel az emberi bőr felülete valamelyest nedves. Ezért ha az ember nem akarja megkockáztatni egy bőrfelületének az elvesztését, akkor csak kesztyűben nyúljon bármihez is ilyen hidegben!
Dízel, illetve a benzin üzemű gépjárművek
Ilyen szélsőséges hidegben egyszerűen esélytelen dízel üzemű gépjárművel elindulni, mivel a benne lévő paraffin kicsapódik. Hazánkban is már okoztak kellemetlenséget a fizika, illetve a kémia törvényei. 2012 februárjában esett meg, hogy Pécsen, a Pannon volán autóbuszainak a tankjaiban lévő dízelből a nagy hideg hatására kicsapódott a paraffin, ezért napi 20-25 járat esett ki. Természetesen létezik mélydermedésű dízel, de az is megadja magát -60 fok alatt. (https://hvg.hu/cegauto.autoshirek/20120209_paraffin_pecsi_buszok)
A teherautók többsége dízel üzemű, ezért ezek télen, Szibériában szóba se jöhetnek a hidegebb területeken. Viszont volt egy szovjet teherautó, ami benzinüzemű volt és a tajgára szánták elsősorban. Ez nem volt más mint a ZIL.
A gépjárművek motorházait rendszeresen bebugyolálták, különösen a hidegre (-60 fok alatti hőmérsékletek) készülve. Külön erre a célra varrt lepedőkkel, hogy útközben az extrém hideg hatására nehogy megfagyjon bennük a hűtővíz, vagy például az olaj megdermedjen üzemidő közben. Sokszor csinálták azt az emberek, hogy le sem állították a motort estére, így elkerülve az olaj megdermedését, de az üzemanyag spórolása érdekében inkább a napi első elindításnál a motor alá gyújtottak, a hűtővizet pedig estére leengedték és másnap a házból kihozva engedték vissza azt a hűtőbe.
Bár mára már a technológia fejlődött, de még előfordul, hogy az autók alá kell gyújtani a hidegebb régiókban.
Amiknek rugalmasnak kéne lenniük, de nem azok
-60 Celsius fok alatt már azok a tárgyak is elveszítik rugalmaságukat, amiket eredetileg arra terveztek, hogy rugalmasak legyenek. Így van ez a gépjárművek abroncsaival is, szinte kővé dermednek a hidegtől. A gumiknál azt mondjuk, hogy elszakadnak, de itt Jakutföldön télen, inkább törésről beszélhetünk.
Gyorsan megfagy minden
A vizes rongy, a buborék, a zokni, minden másodpercek alatt megfagy.
De akkor miért nehéz Jakutföldön az élet? (Nyáron)
Nyáron a térség nem kellemes, élhető hőfokok uralkodnak, bár néha előfordulnak itt is 35 foknál melegebb napok, de azért inkább a 15 fok jellemzi a térséget.
Közlekedés nyáron
A tundrán, illetve a tajgán, télen minden betonkemény az extrém hidegtől. Alaszkában, Kanadában, illetve Oroszországban gyakran előfordul, hogy télen, ezekben az övezetekben, a hidak hiánya végett, a befagyott tavakon, folyókon közlekednek teherautókkal, hiszen annyira vastag a jégtakaró, hogy simán kibírnak akár 20-30 tonna terhelést is. Leningrád ostromakor a szovjetek például a Ladoga tóra átmenetileg vasúti pályát telepítettek, hogy a városba tudjanak szállítani élelmet, illetve fegyvert.
Mivel kevés település jellemzi ezeket a területeket, továbbá az olyan ipari tevékenységek jellemzik ezeket a területeket, mint például az erdészet, ahol úgymond vándorolva kell a termelést végezni, ezért nem sok kiépített úthálózat található errefelé. Érdekessége a tajgának, illetve a tundrának, hogy az ember azt hinné, hogy télen nehéz a közlekedés, pedig ahogy azt már említettem, ilyenkor minden beton keményre fagy, ezért például egy döngölt, vagy kitaposott földes út, szinte aszfaltos útnak számít ilyenkor (persze attól még göröngyös).
Nyáron minden felolvad, kienged, viszont nem érkezik annyi hőenergia a területre, hogy mindent fel is szárítson, ezért hatalmas sártengerek alakulnak ki a télen még simán járható útvonalakon.
Az aszfaltos utakkal az a baj, hogy a hajszálrepedésekbe befolyik a víz nyáron, ami nem szárad ki belőlük, és télen a bennük lévő víz megfagy, ezzel kátyút képeznek. Ezért a meglévő úthálózat nem éppen a legjobb ezekben a térségekben.
Az emberek többsége ha Jakutföldön utazni szeretne, akkor a vasutat, vagy pedig a repülőgépeket választja az amúgyis hatalmas távolságok végett.
Akiknek pedig a munkájukból kifolyólag, a városokat elhagyva, terepen kell dolgozniuk, azokat az élet különös gépjárművek megalkotására inspirálta. A lánctalp, illetve a hatalmas kerék itt örökdivatnak számít.
Miért élnek itt emberek?
2 fő oka van az itteni életnek. Az első a helyi őslakosok, a jakutok, akik Jakutföld lakosságának a felét teszik ki majdnem (kb.: 430 000 fő). A másik ok pedig a betelepítés.
A betelepítések, illetve a későbbi idevándorlások, az 1930-as években kezdőtek meg, amikor is a szovjet vezetés úgy döntött, hogy a térségben iparvárosokat hoznak létre, hiszen Jakutföld bővelkedik, kőolajban, földgázban, nemes fémekben, szénben, aranyban, gyémántban, uránban, vasban, illetve fában. A szovjet rendszerben az embereket az ingyen lakásokkal, illetve jó fizetéssel csalogatták ide, de a betelepítés is jellemző volt. Bár az az igazság, hogy inkább maguktól érkeztek ezekbe a városokba az emberek.
A mai orosz valóság az, hogy, bár a fiatalok elvándorolnának az ilyen helyekről, de a munkanélküliség veszélyei végett inkább itt maradnak dolgozni.
A rendszerváltás óta, a privatizáció után már nem számít jó fizetésnek, amit a bérmunkások kapnak ezekben az iparvárosokban javarészt. Továbbá már nincs központi árazás. A boltok, a szállítócégek már piaci alapon működnek, ezért jóval megdrágultak a termékek Jakutföldön.