Az ősz egyik legjellemzőbb időjárási velejárója a köd, illetve az alacsonyszintű rétegfelhőzet, amelyek hazánkban elsősorban késő ősszel jelentkeznek, és gyakran egészen késő télig meghatározzák az időjárást. Ezek kialakulásához tartós anticiklonális helyzet és úgynevezett talajközeli hőmérsékleti inverzió szükséges.
Eleinte a felszín közelében képződik sűrű köd, amely később megemelkedik, és rétegfelhőzetté alakul át. Ez a felhőzet általában 600–700 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Alatta egyhangú, borongós, párás idő a jellemző, a napsütés pedig sokszor napokig teljesen hiányzik.
Ezzel szemben a Mecsek magasabb csúcsain, nagyjából 500 méter felett, ilyenkor gyakran napos, derült idő uralkodik. Ott a hőmérséklet 5–7 fokkal is magasabb lehet, mint a völgyekben tapasztalható értékek.
A köddel borított területeken szitálás is előfordulhat, télen pedig a hőmérséklet csökkenésével ónos szitálás vagy hószállingózás is kialakulhat.
Kiemelt kép – Rácz Linda
