Bár Gábor Baranya megyében lakik, de mégsem mondhatjuk baranyai fotósnak, hiszen ő csak akkor fotózik, ha a tengeren van. Ezzel a pár képpel szeretné az embereket a zöld erdőből és a betondzsungelből elkalauzolni a nyílt tenger varázslatos világába és megmutatni mindenkinek azt, amit ő lát munkája során.

Sziasztok!

Tóth Gábor vagyok, de csak Gabinak szólít mindenki. Nyaranta egy óceánjárón dolgozom, mint pincér és rákaptam a fotózás ízére. Érdekes módon odahaza Pécsen, soha nem tudtam volna magamat rávenni, hogy lefotózzak bármit is, de a tenger végtelenje egyszerűen elvarázsolt és ezt a gyönyört szeretném mindenki számára megörökíteni.

Miért kezdtem el fotózni?

Én vagyok az az ember, akitől nagyon messze állt a fotózás, de tényleg. Tavaly, mikor vízre szálltunk, a feleségem megkért rá, hogy egyszer fotózzak már neki valamit, mert soha nem mutatok semmit sem az útjaimból. Mondtam neki, hogy azért nem szoktam, mert naponta alig van egy kis szabadidőnk, azok is kb. a cigiszünetekből állnak, de akkor majd cigiszünetben fotózok neki. Így is történt és mikor hazaértem és megmutattam neki, illetve visszanéztem a képeimet, annyira megtetszett ez az egész, hogy azóta már fényképezőgépet is vásároltam külön erre a célra, hogy a hajóról fotózni tudjam a tengert és meg tudjam mutatni mindenkinek ezt a látványt. Hát valahol ez egy kicsit hencegés is bevallom, de én is ember vagyok, ki ne kérkedne ilyen látvánnyal?

Tengeren kívül valami mást is lefotóznál a jövőben?

Nem hinném… Nálam ez egy igaz szerelem és nem csalnám meg.

„A tenger a tekintetünket, a föld a lábunkat viszi messzire.”

Marc Lévy